Fejezetek a huszárhadosztály történeteiből

A Varsó előtti harcok súlyossága sajnos a veszteségekben mutatkozott. Volt olyan nap, amikor három hivatásos tiszt századparancsnok esett ki, mint hősi halott vagy súlyos sebesült. Azonban ez az ősi magyar fegyvernem megmutatta, hogy a korszerű háború poklában is méltó maradt ősi hírnevéhez! Ebben méltóan segítették a hadosztály kötelékébe tartozó összes többi fegyvernemek!

Szeptember 19-én a huszárhadosztály kivonásra kerül Milanovek (Varsótól délnyugatra 20 kilométerre) területére, hogy onnan a mindinkább veszélyessé váló magyarországi helyzet megszilárdítására saját hazájában kerüljön alkalmazásra és így 1944. október elején a hadosztály Kecskemét, Kiskunfélegyháza, Nagykőrös területén rakodik ki.

Október 6-án: a Kiskunfélegyháza területén kirakott részek bevetésre kerülnek az Arad felől erős ütemben előnyomuló szovjetorosz erők ellen, a már ott harcolt 1. huszár-pótezred a hadosztály alárendeltségébe lép. Ezek az erők halogatva vonulnak vissza Kecskemétre, míg a hadosztály zöme október 10—11-én súlyos helységharcban visszaveti a Kecskemétre betört orosz erőket.

Október 15-én a huszár-hadosztály Kecskemét általános területén teljes hadrendjével további bevetésre áll készen, a 15. kerékpáros-zászlóalj és pc. felderítő zászlóalj az ellenséggel érintkezésben. felderítést hajt végre Kiskunfélegyházáról Szabadka irányába.

Október l-7én a hadosztály Bugac puszta területéről keleti irányba kezdi meg Kiskunfélegyháza felszabadítását célul kitűző támadását. A Bugac-Kiskunfélegyházai úttól közvetlen délre súlyos harcok fejlődnek ki nagyobb orosz erőkkel. Súlyos veszteségek közepette sikerül megállítani az orosz előretörést, de Kiskunfélegyházát teljes egészében már nem tudják felszabadítani.

Október végéig: a hadosztály Bugac, Bugyi, Soroksár irányában halogat a mindinkább erősödő orosz erőkkel szemben. Ezen harcok közepette különösen Bugyinál éri súlyos orosz harckocsi támadás.

A Soroksáron gyülekező huszárhadosztály azután Csepel-sziget védelmére kap parancsot.

Csepel-sziget védelmét a hadosztály egy kb. 50 kilométeres szakaszon, mégpedig a Keleti-Dunaág mentén látja el. Csapatai zömét központi tartalékként Tököl környékén tartja vissza.

1944. november közepén az orosz először a Taksonyt védő németek ellen indít lekötő támadást, majd kb. három hadosztálynyi erővel, teljes sötétségben számos helyen átkel a keskeny Soroksári Dunaágon és teljes erejével támadásba megy át a sziget középső részén és északi irányba, hogy ezáltal a huszárhadosztályt kettévágja és zömét a Nagy- Dunába szorítsa. A kiválóan harcoló "Hadik András" 4. huszárezred és a budapesti I. önálló jászkun huszárosztály egész éjjel és másnap hősiesen harcolva lehetővé tették, hogy az orosz északi irányú előretörése lelassult és a 3. huszárezred vissza kanyarításával sikerült egy nyugat-keleti irányú védővonalat kialakítani. A sziget déli részén lévő "Árpád fejedelem" 2. huszárezredet, a 15. kerékpáros zászlóaljjal az ellenség elvágta a zömtől és a Nagy-Duna felé kezdte szorítani. E két csapattest hősi harcának volt köszönhető, hogy lepésről-lépésre vonulva vissza magukra vontak nagyobb erőket, ezáltal tehermentesítették a zömöt és végül is Lókut községnél hídfőt képezve megakadályozták a csapatok Dunába szorítását, sőt súlyos veszteségek dacára mindkét csapattest anyagával együtt átkelt a Dunán és ott a Nagy-Duna nyugati partján folyam biztosítási feladatot kapott, a hadosztály tüzérségének zömével együtt mely azután onnan támogatta a szigeten maradt hadosztályzöm harcát.

A Csepel-szigeten számos orosz támadást elhárítva, — melyek közül különösen kiemelkedett a Tököl község melletti ellentámadás, a lovas-hadosztály utász-zászlóalja tüntette ki magát, — végül is a hadosztály visszavonult egy kedvezőbb védőállásba, ahol végig kitartott. Sőt csapatainak egy része a Budapest körül bezáródó gyűrű utón is ebben a védőállásban kitartott és csak parancsra adta fel. Ezek a csapatok azután végig részt vettek Budapest ostromában és ott véreztek el. (4. huszárezred, I. ö. huszárosztály, 4. gk. utászzászlóalj.)

Közben a szintén a Dunántúlra kivont

3. huszár-ezred, a már ott lévő huszárhadosztály részeivel együtt a "Kesseő csoport" kötelékében harcoltak a Velencei tó irányába északra törő orosz erők ellen.

December elején a Velencei tó északi partján védő 1. huszárhadosztály csapatai az un. "Margit-vonal" Kápolnásnyék-i védőszakaszát vették át, ahol a 2. és 3. huszárezredeknek kb. 10 napig sikerült megkapaszkodni. Támadás és ellentámadás naponta váltották egymást, a fogoly vallomások szerint 3 szovjetorosz hadosztály csapatai morzsolódtak itt fel a huszárok hősi ellenállásán. Végül is a Dunától délre bekövetkezett orosz áttörés miatt, kénytelenek voltak felhagyni eme védőállást és arcban, — azonkívül állandóan túlszárnyaló orosz támadások közepette — lépésről-Iépésre hátrálnak az immár ismét egyesült huszár-hadosztály csapatai Nadapon, Lovasberényen át Csákvárig. Ide azonban a végig hősiesen harcoló egységek már teljesen leharcolva, századonként 8—15 fős létszámmal érnek be. Majd, amikor az orosz páncélosok a huszárhadosztálytól keletre, sziklás, erdei utakon bejutottak a Vértes-hegységbe és elvágták az útbiztositó harcos huszárrészeket, akkor a megmaradt huszárokat német páncélosok vették fel harckocsijaikra és szállították erős ellenséges behatás mellett a Móri horpadáson át — Kecskéd, Környe körletébe. A megmaradt vezetéklovakat már korábban hátra irányították.

Innen a harcos részeket 1944. december 30-án gyalogmenetbe a Csallóközbe irányították, ahol az ideirányított lovasrészekkel és különböző pótalakulatokkal feltöltve újból megalakulhattak.

Alig három hónapos kivonás után 1945. január 4-én a 1. huszárhadosztály újból bevetési parancsot kapott mégpedig Dunaalmás-Neszmély körletében való gyülekezésre és onnan a Budapest felszabadítására indított támadásban való részvételre. A hadosztály csapatai így még feltöltetlenül, szervezetlenül kerültek volna ismét harcba, melynek kimenetele nem lehetett kétséges. E felett való elkeseredésében vetett végét életének önkezével a hadosztály kiváló vezérkari főnöke: Simon László vk. őrnagy. (Az öngyilkosság ténye sohasem nyert bizonyosságot! SZ.I.)

1945 január közepén a huszárhadosztály a Vértesen keresztül üldözte a Budapestet tehermentesítő támadás következtében visszavonuló oroszokat. A Majkpusztától délre kifejlődő erős utóvédharcokban különösen kitüntette magát a megkerülő támadásával az ellenfelet megsemmisítő 3/1. huszárosztály. A már- már elakadó támadás kritikus pillanatában maga az osztályparancsnok Hadházy huszár-alezredes pisztollyal a kezében állott huszárjai élére és vezette a rohamot teljes eredménnyel. — A fenti üldöző harcok célja az volt, hogy a Vértes fontos déli kijáratait mielőbb biztos kézbe vegye. — így Csákvár ismételt elérése fontos harcászati feladatnak látszott. Élén a 4./I. huszár-osztály minden ellenállást és terepnehézséget leküzdve valóban el is érte a Csákvártól északra lévő Kotló-hegyet. Azonban itt az orosz körülzárta a messze előretörő huszárokat és azok 3 napig tartottak ki szorongatott helyzetükben, melyen a hadosztály tehermentesítő támadásai sem segítettek, így nem maradt más hátra, mint a hadosztály védőállásaiba "visszatörni". — A dermesztő hideg csak súlyosbította a harcokat. Ebben a kitörőharcban különösen kitüntette magát: gróf Eszterházy Marcel hadapródőrmester, aki bár más beosztása volt, de jól ismerve a Vértest, önként jelentkezett a kitörés alatt a saját vonalat elérni nem tudó sebesült vagy kimerült huszárok kimentésére. Jóllehet az orosz valósággal céllövészetet rendezett akciójára, számos mozgásképtelen bajtársat hozott ki a hátán a két arcvonal közül.

A huszárhadosztály egész az 1945. márciusi nagy orosz támadásig kitartott Vértesi védőállásában és az általános helyzet következtében végig harcolva vonult azután vissza Ausztria területére, ahol Linz körzetében került lefegyverzésre.

Befejezésül hajtsuk meg az emlékezés zászlaját a legkiválóbb magyar hadosztályok egyikének elesett hősei és hősi kitartásukért annyit szenvedett életben maradt bajtársai, az ősi magyar "lovasszellem" méltó képviselői és a magyar hősi múlt nagy "huszárjainak" dicső utódjai előtt. — Ez a magyar seregtest, melynek tagjai főleg a foglalkozásuknál fogva a lóval bánni tudó parasztságunkból kerültek ki, bebizonyította, — hogy a magyar "huszárvirtus" nem halt ki, hanem tovább élt a hős apák hős fiaiban, — örök dicsőséget hozva a "magyar huszár" történelmi hírnevének!

(Az 1. hu. ho. vk. tisztjeinek feljegyzései alapján).

Hadak Útján 1954