Szovjet tervek a támadás folytatására február közepén

Néhány nappal Budavár eleste után, február 17-én, a szovjet főparancsnokság utasítást adott ki, ami szerint a 2. és 3. ukrán frontnak Bécs-i irányú támadó hadműveletre kellett felkészülni. Az utasítás azt a feladatot adta a 2. ukrán frontnak, hogy a Dunától északra Érsekújvár, Malacka és (a morvaországi) Znaim általános irányban mérj en "csapást", — evvel egy időben pedig a Dunától délre is támadjon. Foglalja el Pozsonyt és a hadművelet 20. napján vegye birtokba Brno-t (Brünnt) és Znaim- ot, — továbbá a 3. ukrán fronttal együttműködve foglalja el Bécset. Ezt követően folytassa az előretörést Pilsen általános irányban.

A "csapást" a Dunától északra, az 9. és 7. gárda hadsereggel és az 53. hadsereg balszárnyával kellett volna végrehajtani, ezt 3 áttörő tüzérhadosztállyal, nehéz rohamlöveg dandárokkal és ezredekkel kellett alátámasztani. Az áttörés után a siker kifejlesztésére a Dunától északra a 6. gárda harckocsi hadsereget és a "Plijev" gyorsanmozgó csoportot kellett előkészíteni. A Dunától délre az áttörő tüzérhadosztályokkal és a II. gárda gépesített hadtesttel megerősített 46. hadseregnek kellett "csapást" mérnie.

A 3. ukrán front azt a parancsot kapta, hogy három "összfegyvernemi" hadsereggel, két harckocsi-, egy gépesített és egy lövész hadtesttel mérjem "csapást" Székesfehérvár körzetéből kiindulva Pápa-Szombathely általános irányban, zúzza szét a német-magyar erőik csoportosítását a Balatontól északra, majd pedig a hadműveletek 15. napján érje el az osztrák-magyar határt. Ezzel egy időben a front balszárnyán, a Balaton és a Dráva között, az 57. hadsereggel támadva el kellett foglalni a Nagykanizsa környéki olajvidéket.

A továbbiakban a 3. ukrán frontnak fő erőivel Bécsújhely és St. Pölten Irányába kellett támadnia, — elfoglalva, a 2. ukrán fronttal együttműködésben, Bécset. — Az 1. bolgár hadseregnek, a Dráva északi partjára támaszkodva, a front balszárnyának biztosítása jutott feladatul.

A szovjet főparancsnokság döntése alapján tehát a 2. ukrán frontnak fő erőivel Szlovákia területén kellett támadnia, »a frontnak csak egy hadserege, a 46., vett volna részt a Magyarországon folyó hadműveletekben. — E tervek szerint a 46. hadseregnek lényegében a 2. ukrán front déli szárnyát kellett biztosítania a Dunától délre, — meg kellett semmisítenie a német-magyar erők Esztergom-Ta- ta területén levő csoportosítását, öl kellett foglalnia Komáromot és Győrt, utána pedig csatlakoznia kellett a Bécsre előretörő erőkhöz. 

A hosszas és rendkívül veszteségteljes budapesti hadműveletek után a két ukrán front egy hónapot kapott a felkészülésre.

Ezt az eredeti általános tervet a németeknek febr. 17-én a Dunától északra, majd március 6-án a Balaton és a Velencei tói közt indított támadása miatt meg kellett változtatni.

A szovjet felderítés, a Garam-hídfő felszámolására vezetett német meglepetészszerű támadás során, fogolyvallomásokból -szerzett tudomást arról, hogy a német vezetés a 6. SS páncélos hadsereget Budapesttől nyugatra, Győr és Veszprém körzetébe irányította és ott támadásra készül. Ezeket az adatokat a szovjet legfelsőbb parancsnokság (Stavka) kétkedéssel fogadta, mert nem felellök meg az amerikai-angol főparancsnokságtól kapott tájékoztatásnak.

A szovjet vezetés csak a Garam-hídfő elvesztése után néhány nappal fedte -fel a németek tényleges szándékát — azaz, hogy a Balaton körzetében ellentámadásra készülnek a 3. ukrán front csapatai ellen. Ez pedig a szovjet főparancsnokságot eredeti tervének megmásítására késztette. Evvel kapcsolatiban a szovjet vezetés úgy határozott, hogy folytatja a bécsi had-műveletek előkészítését, ugyanakkor azonban megerősíti a védelmet a 3. ukrán front sávjában, hogy elhárítsa a német-magyar támadást a Balaton körzetében és kedvező föltételekéit teremtsen a támadásba való átmenethez. Utasította a 2. és 3. ukrán front parancsnokát, hogy folytassák a támadó hadműveletek előkészítését, ugyanakkor a 3. ukrán front szilárd és lépcsőzött védelmi rendszer kiépítésével, valamint jelentős tartalékok alakításával készüljön fel a német támadás elhárítására, állítsa meg és véreztesse ki a támadó német erőket, majd menjen át támadásba".

A 2. ukrán front állományából a 3. ukrán fronthoz csoportosították át a 27. hadsereget (3 hadtest), páncélelhárító tüzér egységeket, valamint a szovjet főhadiszállás tartalékából, Kecskemét-Nagykőrös térségébe beérkezett 9. gárda hadsereget -március 3-án szinten a 3. ukrán front főparancsnokságának rendelték alá avval a megkötéssel, hogy csak Bécs irányú támadásra alkalmazhatja. A 6. gárda harckocsi hadsereg (feltöltés után 300 harckocsi és 119 rohamlöveg) március 16-án szintén a 3. ukrán front alárendeltségébe lépett. Ugyancsak a Balaton térségébe összpontosították a 2. ukrán front légi -hadseregének tevékenységét is. A 2. ukrán front hadműveleti alárendeltségéibe került, még február 2-án, az 83. önálló tengerész gyalogos dandár és Dunai Flotilla, melynek hajói Budapestnél és Várnál összpontosultak.

A 2. és 3. ukrán front hadműveleteinek összehangolására -a szovjet vezetés Tyimosenko marsallt bízta meg. Március elején a szovjet csapatok fő erőkifejtése a Dunától északra levő területről áttevődött a Dunától délre. A szovjet főparancsnokság március 9-én kiadott új utasításában megváltoztatta a bécsi támadó hadművelet eredeti elgondolását és a "főcsapás" irányát áthelyezte a 3. ukrán front sávjába, hogy a 4. és 9. gárda hadsereggel Székesfehérvár, Gánt terepszakaszról Pápa és Sopron irányába támadjon.

Ezzel a 2. ukrán front helye és szerepe is megváltozott. A Dunától északra lévő hadseregek (7., 53., 40., valamint 1. és 4. román hadseregek) azt a feladatot kapták, hogy a Garam folyó teljes hosszában menjenek át védelembe, — a Dunától délre lévő 46. hadsereg (pk. A. V. Petrusevszkij altbgy., összesein 12 lövész hadosztállyal) pedig március 17—18-án indítson támadást, kerítse be és zúzza szét a szembenálló német-magyar erőket, majd törjön előre Győr irányába. Ebben az irányban tervezték alkalmazni a 6. gárda hadseregeit is. A 3. ultrán front számára nehéz helyzet alakult ki, — egymás után és megszakítás nélkül két feladatot, egy védelmit és egy támadóit kellett megoldania. 

A 3. ukrán front parancsnoka, Tolbuhin marsall (a vkf. Ivanov altbgy., a haditanács tagja Zseltov vezids. volt) az új tervek alapján február 20-án a csapatok fő erőkifejtését a Velencei tó és a Balaton közti szakasz védelmére összpontosította, ahol a német főtámadást is várta. A válaszvonal északom, a 2. ukrán front felé, Törökbálint, Csákvár, délen pedig Torjánc, Nagyharsány, Batina vonala volt, ahol az 3. jugoszláv népi felszabadító hadsereg csatlakozott. Az első lépcsőt az 4. gárda hadsereg, a 26. hadsereg, az 57. hadsereg és az 1. bolgár hadsereg, a második lépcsőt a 27. hadsereg alkotta. A 3. ukrán front tartalékában a XVIII. és XXIII. harckocsi hadtest, az I. gárda-gépesített és V. gárda-lovas hadtest, valamint egy lövész hadosztály, továbbá tüzér és utász egységek voltak.

Az első lépcső hadseregei azt a feladatot kapták, hogy szilárdan védjék az elfoglalt terepszakaszt ég akadályozzák meg, hogy német harckocsi és gyalogos erők elérjék a Dunát, — a 27. hadseregnek pedig fel kellett készülnie a hátsó védelmi övben az első lépcső megerősítésére. Egy lövész hadtest a Duna mentén biztosított. A fő védőöv mélysége elérte az 5-7 km-t.

A 4. gárda hadsereg (pk. márc. 1-től Zahvatjev altbgy., XX. XXI. és XXXI. gárda-lövész hadtesttel és a 1. gárda-megerősített körzettel) feladata volt megakadályozni, hogy német páncélosok és gyalogság Székesfehérvár körzetéből Budapest irányába törhessenek át. Biztosítania kellett északi irányiból a 26. és 27. hadsereg védelmi harcát a Velencei tó és Ercsi közti terepszakaszon, — északi, ill. déli arcvonallal.

A 26. hadseregnek (pk. Gagen altbgy. a XXX., CXXXV. és CIV. lövész hadtesttel, valamint a 21. lövész hadosztállyal) súllyal Seregélyes Ny., Alsótarnóca, Dunaföldvár, Adony sávban kellett a németek áttörését Dunaföldvár irányába és a Sárvíz csatormától nyugatra megakadályozni. A 27. hadsereg (pit. Trofimenko altbgy.) feladata volt két hadtesttel szilárdan védeni a védőöv mélységét Velencei tó és Dunapentele között; egy hadtesttel a Duna keleti partján Ráckeve magasságában helyezkedett el, az átkelőhelyek biztosítására.

Az 57. hadseregnek (pk. Sarohin altbgy., a VI. gárda és LXIV. lövész hadtesttel, a 32. gépesített dandárral, két motorkerékpáros ezreddel) feladata volt súllyal a Balatonkeresztúr és Ötvöskónyi között szilárd védelemmel' a németek áttörését Kaposvár irányába megakadályozni és ezzel biztosítani a front főerőit délről indított támadással szemben. 

Az 1. bolgár hadseregnek (pk. Sztojcsev altbgy., Szigetváron) súllyal a Dráva mentién kettő, a leginkább veszélyeztetett szakaszon pedig három védőövet kellett létesítenie. A védelmi készenlétet március 3-ra kellett elérni. A legerősebb védelem a Velencei tótól délre és északra létesült. A 3. ukrán front 17. légi hadseregének (pk. Szugyec vezds.), az egy csatarepülő és egy vadászhadosztályiból álló Vitruk altbgy. csoportjával együtt, több mint 900 repülőgépe volt.

Március 6-tól 16-iig borúm, időnkint felhős idő volt. A hőmérséklet plusz 4 és 7 fok közt ingadozott.

Forrás: Darnóy Pál, Hadak Útján, 1973