Legendák nyomában, csata és hadszíntér kutatás (www.hadtortenet.hu)

A TM-35 egy téglalap alakú fém tokos szovjet harckocsi akna volt a második világháború során. Az aknatest fémházas, négyszögletes formájú, egy fogantyúval az egyik oldalon. A test közepéből kiemelkedik a nyomólemez. Ha megfelelő nyomás éri a központi nyomólapot lenyomja a kart, működésbe hozza a MUV gyújtót, amely kiváltja az akna robbanását.

Kiegészítés: Forrása - index fórum - aknák aknaháborúk - Zicherman Istvan írása

TM-35, TM-35M

Az akna története:

Valószínűleg ez volt a Vörös Hadsereg első rendszeresített harckocsi-elhárító aknája. Legalábbis a vöröskatonák és alsóbb szintű parancsnokok számára 1934-ben kiadott haditechnikai tankönyvben egy szóval sem említik a rendszeresített aknákat, bár benne rendkívül aprólékosan átveszik az akkori Vörös Hadsereg gyakorlatilag összes, rendszeresített fegyvertípusát, ami a ’30-as évek elejétől rendszerben állt.

Az egyik fotón egy TM-35 szerepel, ami több évtizedig a földben pihent. A zöld festéknek nyoma sem maradt, a hordozást elősegítő, drótból készült fogantyú elrohadt, és csak a rögzítő fülei látszanak az aknatest oldalán.

A TM-35M akna csak a valamivel magasabb aknatestben különbözik a TM-35 aknától (11,5 cm vs 8,5 cm), nagyobb tömegével (7 kg az 5,2 kg helyett), jelentősebb robbanótöltettel (4 kg a 2,8 kg helyett), és avval, hogy nem préstestekkel töltötték fel, hanem öntött robbanóanyaggal, amelybe egy 250 g trotil préstestet helyeztek, mint köztes robbanóanyagot.

Az akna egy fémből készült aknatestből állt (1), amely zsindelyekre erősített tetővel rendelkezett (2). Az aknatesten belül elhelyeztek egy vékony falú fémdobozt (3), ami 10×5×2,5 cm méretű volt, amely az elején egy kivezető nyílással rendelkezett, a gyújtó (detonátor) számára, a másik vége pedig az aknatestbe vezetett. Ahhoz, hogy a dobozba lehessen helyezni a MUV gyújtót, a doboz oldalán – mint már említettem, volt egy kivezető nyílás, amit takaró lemez fedett (7). A doboz belsejében (mint az előző aknatípusnál már említettem) egy billenő kar kapott helyet, ami tengellyel rendelkezett, és szabadon mozgott függőleges síkban. A billenő kar elvékonyodó végét, a gyújtó aknába történő behelyezésénél, bele kellett vezetni a gyújtó P-alakú biztosítószeg fülébe. A billenő kar másik vége pontosan a nyomóhenger alatt helyezkedett el (5).

Az aknatest többi részét trotilból vagy melinitből készült standard préstestekkel töltötték fel (6). A TM-35M aknát öntött trotillal, ammototllal (ammonit) vagy 50:50 arányban ezek úgynevezett ,,francia keverékével” töltötték fel.

Az aknát a csapatokhoz kizárólag üres aknatest-ként szállították. A robbanóanyaggal történő feltöltést, a gyújtó beszerelését (MUV, T-alakú biztosítószeggel) közvetlenül a műszaki századoknál végezték, az aknák telepítése közben. Az aknatestbe 6 db trotil vagy melinit 400 grammos, és 2 db 200 grammos préstest fért el (2kg 800 g). Ha az aknát por alakú robbanóanyaggal töltötték fel, akkor a töltet súlya épphogy elérte a 2,4 kilót.

Az akna telepítési útmutatója szerint* az aknatestet közvetlenül a telepítés előtt töltötték fel robbanóanyaggal. A telepítés következő lépéseként a gyújtófészek nyílásán át egy sablon segítségével (egy hosszú, fából készült mérőpálca, amely méreteiben és szélességébe megegyezett a MD-2 gyutaccsal ellátott MUV gyújtónak, csak egy picivel hosszabb volt), hogy a gyújtó számára fenntartott fészek üres, és a gyutacs bele fog menni a trotil (vagy egyéb) préstestben lévő furatba. Ezután fel kellett emelni az akna fedelét, egy lemezből készült sablon segítségével ellenőrizni kellett a nyomóhenger helyzetét (azért, hogy az, amint visszahelyezik a fedelet a helyére, ne nyomja meg a billenő kart), ki kellett biztosítani a gyújtót, óvatosan be kellett helyezni a fészekbe, vizuálisan ellenőrizve, hogy a billenő kar hegyesebb vége beleilleszkedjen a gyújtó P-alakú biztosítótűjének fülébe, és végül vissza kellett zárni a takaró lemezt. Utolsó lépéssel óvatosan a helyére kellett helyezni az akna tetejét, majd azt… lelakatolni.

A fedőlemez préseléssel készült és mélyen-nyomott merevítő bordákkal rendelkezett. Amikor a harckocsi ráhajtott az aknára, annak teteje – a tank súlya alatt – behorpadt, és a nyomóhenger lesüllyedt. A henger nyomást gyakorolt a billenő karra. Eredményképpen a kar másik vége felemelkedett és kihúzta a gyújtó P-alakú biztosítószögét. Az akna felrobbant.

A technikai vázlaton a billenő kar szürkéskék színű, a P-alakú biztosítószeg – zöld.

Érdemes alaposabban szemügyre venni az akna indító szerkezetét (a gyújtót és billenő kart tartalmazó doboz). Ugyan ilyen szerkezeteket használtak a TM-39 és TMD-40 aknákban, csupán azokban két-két darab volt, és ezek az aknák két végében kaptak helyet. Ezeket a dobozokat a TM-39 és TMD-40 aknák két végén található nyílásokon át lehetett behelyezni az aknatestbe, miután a nyílásokat egy-egy lemezzel takarták el. Bárhogyan is vesszük, de ez a TM-35-ös aknához képest már komoly előrelépésnek számított, mivel a dobozszerkezetet előre elő lehetett készíteni, bele lehetett helyezni a gyújtókat, nyugodt, tábori körülmények között leellenőrizve a billenő kar csatlakozását a biztosítószeg fülébe, és a dobozokat már csak közvetlenül a telepítésnél kellett berakni az aknákba.

A TM-35 aknát a Vörös Hadsereg széles körben alkalmazta 1941-1942-ben. Már a Wehrmachttal vívott első harcok során nyilvánvalóvá vált az aknák gyenge töltetének minden negatívuma (mindössze 2,8 kg; összehasonlítás ként – a német T.Mi.35 – 5,5 kg). Azonnali hatállyal megtervezték és elkezdték újabb aknák tömeggyártását: a hosszabb aknatesttel rendelkező TM-39-et és a kerek TM-41 aknát (ebben a töltet már 3,6 kg trotil vagy ammonit volt). Viszont a fémhiány, a német megszállás következtében elveszített gyártási kapacitás arra kényszerítette a szovjeteket, hogy lemondjanak a TM-41 fémtestű aknák gyártásáról, és áttérjenek az egyszerű és nagyon olcsó TMD-40 típusú, fából készült aknák gyártására.

A TM-35 akna harckocsi-elhárító, hernyótalp elleni, nyomásra robbanó akna. A robbanás azután következik be, miután a gépjármű kereke vagy a tank hernyótalpa ráhajt az akna tetejére, amely merevítő oldalbordákkal rendelkezik. A k.b. 120-260 kg iniciáló nyomás hatására a deformálódó tetőlemez lenyomja a nyomóhengert, és ennek hatására a billenő kar kihúzza a gyújtó P-alakú biztosítószegét.

Az aknát lehetett telepíteni talajra, a talajba, a hóba, természetesen kézi erővel. Az akna nem volt hermetikus, és ez erősen korlátozta bevethetőségét nedves, mocsaras talajban, víz alatt (ha nem vízálló robbanóanyagot alkalmaztak benne), vagy abban az esetben, ha a telepített aknamező harckészségére hosszabb ideig szükség volt.

Az akna harckészsége nincs limitálva és minden csupán a robbanóanyag használhatóságán múlik (az ammonit leülepszik, átnedvesedik és elveszíti rombolóerejét; viszont a trotil az időtől vagy nedvességtől nem veszti el hatását). Az aknatest korrózió általi sérülései idővel nem csak a haditechnika számára teszi rendkívül veszélyessé az aknát, hanem a gyalogság számára is komoly lidércnyomássá válik, mivel a MUV gyújtó meglehetősen érzékeny az 1-3 kg iniciáló nyomásra. A gyújtó biztosítótűje elég gyorsan berozsdásodik, és ez egy idő után az akna önkéntelen robbanásához vezethet.

Az akna nem rendelkezett kiegészítő gyújtó-fészekkel és elméletileg kiemelhetőnek tekintették, de a gyakorlatban, a NUV gyújtó érzékenysége miatt, és a körülményes hozzájutás miatt, arra enged következtetni, hogy a gyakorlatban ez az akna nem volt eltávolítható (bár van egy német tűzszerészeket ábrázoló fotó a ,,Signal” egyik 1941-es számában, amint TM-35 aknát ,,emelnek ki” Szmolenszk környékén, de inkább valószínű, hogy propaganda-fotóról van szó, amit zsákmányolt aknatesttel készítettek; bár a harctéri kiemelés sem kizárt).

A TM-35 aknának ismert néhány módosított verziója. A fentebb majd szereplő technikai leírásban mellékelve lesz még két változata, azon kívül, ami a történelmi összefoglaló elején látható. A gyakorlatban nem volt semmi különbség a tapus-nevükben. Ha a szükség megkívánta, akkor esetleg beírták, hogy - ,,1936 mintájú TM-35, vagy 39 mintájú TM-35, stb.”.

Már a TM-35 harctéri alkalmazásának első pár hetében bebizonyosodott, hogy bár a terep időnek előtti elaknásítására az akna még csak-csak megfelel (napközben, az ellenséges tűz hiánya mellett), de az ellenséges vonalak előtt rendkívül nehéz volt az aknák telepítése, mivel ez túl sok műveletet, és rengeteg időt igényelt.

Éjszaka pedig szinte lehetetlen volt az aknák telepítése, ugyanis nem lehetett vizuálisan ellenőrizni a gyújtó behelyezésének apróbb műveleteit. Mivel a gyújtóból még behelyezése előtt el kellett távolítani a biztosítószöget, és utána óvatosan P-alakú biztosító szögbe kellett ,,beoperálni” a billenő kar végét (miközben a gyújtó iniciáló nyomása mindössze 1-3 kg volt) - mindez életveszélyessé tette az aknák éjszakai telepítését.

Ráadásul az akna igen gyenge (mindössze 2,8 kg robbanótöltet), ami már a háború előtt is nyilvánvalóvá vált, de az akkori Előírás szerint ezt avval kompenzálták, hogy az akna alá 1-2 kilónyi trotil préstestet helyeztek. Ráadásul nem vették figyelembe az időtényezőt (túl sok idő ment el az akna telepítési előkészületeire és magára a telepítésre), vagy azt, hogy esetleg ugyan avval a rendelkezésre álló létszám-állománnyal több aknát kell elhelyezni minél rövidebb idő alatt. Ilyen körülmények között az aknák feltöltése robbanóanyaggal és gyújtókkal, közvetlenül a műszaki századoknál, egyszerűen megvalósíthatatlanná válik a drasztikus időhiány, a szükséges munkaerő, és a sok alkatrész harctéri pótlásának lehetetlensége miatt. Háborús körülmények között az aknákat úgy kell szállítani a csapatokhoz, hogy azok azonnal telepíthetők legyenek, de a TM-35 konstrukciója ezt nem tette lehetővé. Ezért a TM-35 gyártását már a szovjet-finn, 1939-40-es háború alatt leállították, és a raktáron felhalmozott tartalékokat teljesen felélték 1941 nyarán-őszén, illetve 1942 telén, amikor is a hadianyaghiány miatt mindent bevetettek, ami még kéznél volt, amit sikerült összekaparni a hátországi raktárakban és a második vonal alakulatainál.

A háború elején elkezdődött a TM-35M akna gyártása, amely magasabb volt (11,5 cm a 8,5 cm helyett), és ennek következtében már 4 kg öntött ammatolt, vagy trotilt, vagy ezek ,,francia keverékét” tartalmazta. Az aknát a háború alatt is gyártották. Legalábbis még szerepel a szovjet aknásítási és műszaki, 1943-ban és 1944-ben kiadott szabályzatokban és oktatókönyvekben.

A sorok írója többször találkozott különböző nem szakmai forrásokban a TM-38 típusnévvel, viszont a szakirodalomban ilyen aknát nem sikerült fellelni. Nem világos, hogy milyen aknát takar a különböző (nem szakmai) szerzők TM-38 típusjelölése – vagy a TM-35M aknát, vagy az is lehet, hogy megtévesztette őket az aknák fedelén található számsor. A sorok szerzője találkozott olyan TM-35 aknák ábrázolásávál, amelyek fedelén szerepeltek a 35, 38, 40, 41 számok. Ezek – több, mint valószínű – a gyártás évét takarják. Ráadásul a számok előtt a TM betűkombináció nem szerel, hanem a leggyakrabban a KS betűk láthatóak, amik valószínűleg a gyár betűkódja (Kisinyov vagy Kujbisev).

* - a szövegben szereplő jel azt jelenti, hogy sem az aknákat, sem tartozékaikat jelenleg már nem gyártják, és raktári készlet sem áll rendelkezésre, ezért szerepel a szövegben a telepítési leírás.

Külalakja: fémből készült, doboz szerű aknatest, zöld színű; méretei – (TM-35) 23×22×8,5 cm; (TM-35M) 23×22×11,5 cm; tömeg – (TM-35) 5,2 kg, (TM-35M) 7 kg.
Rendeltetése, iniciálás módja: harckocsi-elhárító, lánctalpak elleni, nyomásra robbanó akna.

Főbb jellemzői:

a). töltet súlya – (TM-35) 2,8 kg trotil vagy melinit préstestekben; (TM-35M) 3,75 kg ömlesztett trotil és ammotol 50:50 arányú keverék (,,francia keverék”)+0,25 kg trotil préstest, köztes robbanóanyaként;

b). Hatásnövelő elem – nincs (te a fém aknatest repeszeket képezhet);

c). gyújtó – MUV gyújtó, P-alakú biztosítószeggel;

d). gyújtó-fészkek száma és elrendezése – egy, az akna oldalában;

e). az akna tartozékai – nincs;

f). hatásos repesz/romboló rádiusza – alkalmazása szempontjából lényegtelen, de az aknatest fémrepeszei okozhatnak sebesüléseket;

g). iniciáló terhelés – 120-260 kg;

Hatástalanítás módja:

AZ AKNA A GYAKORLATBAN NEM VOLT HATÁSTALANÍTHATÓ!

Figyelmeztető kiegészítések: az aknával történő munka körülményes volt, éjszaka pedig életveszélyes.
Az akna sajátosságai: az akna nem hermetikus, könnyen megtalálható fémdetektoros aknakereső segítségével.
Személyes észrevételek: gyakorlati harckészsége ismeretlen. Az aknákat -40 és +50 fok között lehetett alkalmazni.
Az aknát alkalmazó államok: kizárólag a Szovjetunió. Jelenleg az aknát és tartozékait nem gyártják, és raktáron sincs belőle.

Hossz: 220mm
Szélesség: 216
Magasság: 59mm
Súly: 4.75kg
Töltet: 2.8kg TNT
Gyújtó: MUV